Megnyugtató dolog, hogy manapság is létezik még egy-két banda, akik folyamatosan bizonyítják, hogy sikereket tehetséggel, hangszerekkel és igényes zenével is el lehet érni. Ezek egyike a Republic.
"1990, az az év volt, amikor születtem". A zenekar 1990 februárjában alakult, a Halak jegyében, így az együttes hivatalos "címere" is egy halacska lett. Nem sokkal megalakulásuk után megnyerték a rockfesztivált, melynek köszönhetően a Hungaroton Lemezkiadóval köthettek szerződést, majd elkészítették, és 1991-ben kiadták első lemezüket Indul a Mandula! címmel, a következő felállásban:
Már az Indul a Mandula! borítóján megjelent a
"Worst group of Hungary" felirat. Ez azóta minden
albumon olvasható, hiába lett a zenekar elismerten az ország
egyik (nekem persze "A") legjobb bandája.
A Manduláról származik első sikeres nótájuk, a ma már
klasszikus Repül a Bálna.
Ezután egy kisebb botrány zavarta meg a zenekar pályafutását. Még 1991-ben történt, hogy az együttes kiadót váltott. A Hungarotont otthagyva a hazai piacra betörni igyekvő híres lemezkiadók közül az Emi-Quintet választották. A probléma ott volt, hogy a Hungaroton-nal két albumra szóló szerződést kötöttek, kötelezettségüknek ekkor azonban még csak a felét teljesítették. Kellett tehát készíteni egy új albumot. Így is lett. Nagy László Attila addig püfölte a dobokat a stúdióban, míg össze nem hozott egy teljes lemeznyi dobszólót. Napvilágot látott tehát a második album is, - egy demólemez, amin csak dobszóló található - aminek az Üss a kazettára címet adták.
A Republic harmadik lemeze - amely a Hoppá-Hoppá!!! címet viseli - már az Emi-Quint gondozásában jelent meg, még 1991-ben. A borítón egy Petőfi Sándortól származó idézet található, és az albumon is találkozhatunk egy Petőfi-versrészlettel, valamint Nagy László Én fekszem itt című költeményével. Ezek is jelezték, hogy elindult valami, valami új, egy teljesen egyedi, csak a Republicra jellemző zenei és szövegbeli stílus. Ezt támasztja alá az is, hogy a lemezről a Jó reggelt kívánok! mellett egy gyönyörű lírai dal, a Szeretni valakit valamiért is óriási sikert ért el.
Ekkor indult el teljes gőzzel az együttes pályafutásának első szakasza. Idővel a Republic az ország legtöbbet koncertező zenekarává vált, a fellépések netovábbja a SOTE-n megtartott születésnapi buli volt. A banda azóta is megmaradt heti egy-két bulinál, ám ma már kizárólag élőben. A Magyar Rádió még ebben az évben Emerton-díjjal jutalmazta a fiúkat.
1992-ben készült el az Én vagyok a világ, amivel végképp jelezték, hogy ők egy egyedi színfolt a hazai zenei palettán. A lemezen észrevehető, hogy Cipő "átvette a hatalmat", a legtöbb dal mélyebb, komolyabb, filozofikusabb hangokat üt meg, ami persze csak előnyére vált a lemeznek. Ezen az albumon már Patai Tamás gitározik Rece Apó helyén.
1993 ismét új albumot, a Hahó Öcsi!!!-t, és
"Arany Zsiráf"-díjat hozott a Republicnak, amivel a
Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége tüntette ki őket.
A lemezen felhangzik egy mondat: "1994-ben lehet, hogy én
már nem leszek itt", nem véletlenül. Komoly
hullámvölgybe került a zenekar pályafutása, valószínüleg
a viharos sikerek hatására kicsit "megbolondultak" a
srácok. Az albumról származó Erdő közepében ma is
gyakran felhangzik koncerteken.
De 1994-ben itt voltak, és jelezték, hogy "A Republic élt, él és élni fog!". Az új lemez, a disco gyorsan arany-, majd platinalemez lett, A 67-es út és a Ha itt lennél velem óriási sikereket ért el, annyira, hogy A 67-es út tiszteletére 1995. október 6-7-én ünnepi koncertet adtak a 67-es út mellett, a Kaposvári Városi Sportcsarnokban.
Az 1995-ös esztendő volt a "nagy robbanás" a
zenekar életében. Ez az év három (kettő és fél) lemezzel
ajándékozta meg a rajongókat.
Az év elején megjelent a Tüzet viszek című album.
Elég csak annyit mondani, hogy Szállj el kismadár, és
máris mindenki tudja, hogy miről van szó. Ez a dal lett - a
német média szerint is - "Kelet-Európa eddigi
történetének legnagyobb slágere". (Nem is olyan rossz
"Magyarország legrosszab csapatától") És melyik
sportrajongó ne emlékezne a vb-ezüstérmes kézilabdás
lányokra? Az album két héten belül arany-, később platina-,
majd 100.000 példány eladása után még 1995-ben
gyémántlemez lett.
És a siker folytatódott: februárban elkészült Cipő és
Rajcs Renáta lemeze Cipő és a lány címmel. Bár az
album hivatalosan nem Republic-lemez, a dalokat azonban ezúttal
is Tóth Zoltán hangszerelte, és az együttes is aktívan
közreműködött. A Kék és narancssárga, valamint a Holdeső
Napsugár című dalok váltak slágerré, a koncertalbumon
hallható Ez a ház csupa szeretet című nóta is erről
a lemezről származik. Október 67 két nehéz nap
éjszakája címmel jelent meg a koncertlemez. "A 67-es
út ünnepi koncertje 1995. október 6-7-én hangzott el
Somogyország fővárosában, Kaposvárott, a városi
sportcsarnok 6000 vendége előtt. Közreműködött a Somogy
Néptáncegyüttes, Rajcs Renáta, hegedűn Szabó András".
Egy koncertalbum mindig új fejezetet nyit egy zenekar
életében. Az 1996 februárjában elnyert "Radio Picture
Show Díj", a Budapest Week "Best of Local"-díja
(a legnagyobb hazai együttes) és a Budapest Sportcsarnokban
1996. március 15-én rendezett koncert végképp lezárta a
mindeddig legsikeresebb korszakot, és újat nyitott.
A `96-ban megjelent új lemez - Igen - már az új korszak jegyében íródott. A csak a Republicra jellemző stílusjegyek mellett egészen újak is felfedezhetők. Az egymást váltogató stílusokon keresztül rájöhetünk, milyen sokoldalú zenekarral van dolgunk, akik mégis mindenki számára érthető és fogyasztható zenét játszanak. Aki csak a slágerré lett dalokat hallgatja meg, ezt ő is felfedezheti. A Hozd el azt a napot (Szatyidal), az Adj erőt és Adj időt, valamint a Gyerek vagyok mindegyike egymástól eltérő, de mégis tipikusan Republic-stílusban íródott.
Az együttes pályafutása a zászlók a szélben című lemezzel folytatódott 1997-ben. Az album első felére a politika, és az ezzel összekapcsolódó irónia nyomja rá bélyegét, ezzel ismét új oldaláról ismerhetjük meg a zenekart. Ezen dalok közül a Zászlók a szélben hamarosan a rádióadók egyik sűrűn játszott dala lett. A lemez második fele a megszokott Republic, élén a már korábban maxi-cd-n kiadott Gurul a kő (Rád gondoltam) és a Ha mégegyszer láthatnám című nótákkal.
Ezzel "hét év elmúlt, mint egy pillanat..."
A zenekar eddigi albumait a válogatáslemezekkel együtt
tüntették ki. Manapság páratlan, hogy a disco és a
Tüzet viszek című albumokból több mint
A Republic további díjai:
De az idő nem állt meg 1997-ben. 1998-ban az EMI-Quint gondozásában megjelent A Rózsa Vére c. film zenéje, melyet szintén a Republic alkotott. Ezen az albumon érvényesülnek Tóth Zoltán képességei is, a dalok zömét ő alkotta.
1998 újra kiadóváltást hozott. A srácok ezúttal az MI-5 Records nevezetű kiadóhoz pártoltak át, amely azóta soha nem látott marketingmunkával segíti a minél nagyobb számú lemezeladást. Az új lemez - Üzenet címmel - hatalmas reklámtámogatást kapott, óriásplakáttal, tv-hirdetésekkel, nyereményjátékkal és miegymással. A lemez zeneszerzői között felbukkan már a zenekar majd' minden tagja, a Republicos hangzás képes még mindig újabb színfoltokkal bővülni.
A következő évben egy Mega-válogatás jelent meg, amely egy három CD-s kollekció az együttes eddigi dalaiból. A három lemez címe: Közérzetünk dalai, Népies dalok, Szerelmes dalok. A régi nóták így új megvilágításban hangzanak. Ám 1999-ben nem csupán ennyi történt. Boldogság.hu címmel újabb lemezt alkottak. Ezen a lemezen már végképp kibontakoznak Tóth Zoltán zeneszerzői képességei, a 16 dalból 6 az ő nevéhez fűződik. A srácok ismét nagyot alkottak, csak így tovább!
Az együttes tagjai:
